 |
Született :
1963 Augusztus 3 Los Angeles
California
Magassága :
185 cm
Súlya :
82 kg
Családi állapot :
Házas, 3 gyerek (Calil, Castor és Marcella)
Ételek :
Mexikói, hús & krumpli,
Rostonsültek,Osztriga
Sport csapatok :
San Jose Sharks, D.C. United
Metallica előtt :
Obsession, Leather Cham
Volt munkahelyek :
Plakátokat nyomtató cég
Hobby :
vadászat, snowboard, streethockey
szivarok, chopperek, fegyverek
szörf, famunkák
Kedvenc Zene :
Black Sabbath, Motörhead ,Skynyrd
Thin Lizzy, Tom Waits, Nick Cave
Spagetti, Western Soundracks
Hősök :
bátyja David, Clint Eastvood
Első koncert :
Aerosmith & AC/DC, 1978
Long Beach California
|
A Metallicáról beszélve, legtöbb ember James Hetfieldet tartja meghatározónak. James sosem süketel a levegőbe, és sohasem húzza ki magát a kötelességei alól. Példa erre: Summer Sanitarium turné 2000-ben, amikor James meghúzta a hátát, de végigcsinált egy bő háromhetes intenzív gyógytornás kezelést, alig négy nap alatt. Legalább is, a gyógytornásza szerint. Vagy, amikor 2001-ben a dolgok menete eldurvult, és segítségre szorult, Ő magába fordult, kibogozta a dolgait és erősebben jött ki belőle, mint amilyen azelőtt volt. Pontosan ez a vadság, ez a makacs elkötelezettség, önfeláldozás és spiritusz emelte Jamest inspiráló középponttá a rajongók milliói szemében az évek során.
A sors iróniája azonban, hogy a Metallica szószólója (mi több, rock generációjának legmeghatározóbb hangja) igazából sohasem volt egy front típus, mert egész egyszerűen a háta közepére sem kívánta ezt a szerepet. A Metallica túl van már egynéhány variáción, ami a felállást illeti. Némelyik lehetőség még egy plusz gitáros beállítását is megfontolta, és ezek között volt az a felállás is, amikor Dave Mustaine játszotta a szólókat, és John Busht kérték fel, az ’Armored Saint’ nevű bandából, hogy legyen az énekesük. De végül a józanész győzött, és James rászánta magát, hogy kemény küzdelmek árán frontemberré faragja magát. Na, és az eredmény, khmm, az már történelem…
Ahhoz, hogy megértsük Hetfield megingathatatlan elkötelezettségét és hitét, vissza kell mennünk a gyerekkorába, mely gyakran keserves volt ugyan, mégis olyan alapot fektetett le benne, mely a mai napig meghatározza James hozzáállását. Egy operett énekesnő és egy kamionsofőr fiaként, 1963. augusztus 3-án Los Angelesben látta meg a napvilágot, és családja keresztény szellemű légköre meghatározó volt a fiatal Hetfield életében, sok Metallica dalszöveg számára nyújtva témát. Kilenc évesen kezdett zongorázni, még azelőtt, hogy megörökölte volna David bátyja dobfelszerelését, hogy végül a gitárnál kössön ki, még kisiskolás fejjel.
A ’Balck Sabbath’, a ’Led Zeppelin’ és a ’Thin Lizzy’ iránti rajongása vezette Jamest arra az elhatározásra, hogy rock sztárrá váljon, és maga is bandát alapítson. Az ’Obsession’ volt a sorban az első. A Veloz fivérek (basszusz, dob), Jim Arnold (gitár), és jómaga alkotta formáció sok időt töltött Velozék garázsában, Ron McGovney és Dave Marrs társaságában zenélgetve. Később McGovney Marrs és Hetfield oldalára állt, amikor a Veloz fivérek féle felállás bevégeztetett.
Miután a kaliforniai Brea-ba költöztek, James a Brea Olinda Gimnáziumba került, ahol megismerte Jim Mulligan dobost. Az ebédidőben gyakoroltak, elijesztve maguk mellől a gitárosokat kemény, és hangos zenéjükkel, míg végül kiszúrtak egy fickót, Hugh Tannert, aki egy ’V’ szárnyú gitárt cipelt nap, mint nap magával. Megszületett a ’Phantom Lord’, amiben Hugh gitározott, Mulligan nyomta a dobrészt, James pedig énekelt és gitározott. A csapat elfogyasztott néhány basszusgitárost az érettségiig, amikor James visszaköltözött Downey-ba.
Amikor visszatért, James beköltözött abba a házba, amit Ron McGovney szülei béreltek, s amit pusztulásra ítéltek, vasúti bővítésekre hivatkozva. Tökéletes helyszín volt ez a két fickó számára, hogy kitombolják magukat, és közben zenéljenek. James rávette Ront, hogy álljon be bőgősnek, s ezzel a ’Phantom Lord’ a harmadik csapat Hetfield irányításával feloszlott.
Világra jött viszont a ’Leather Charm’. A ’Phantom Lord’-hoz képest csak annyiban volt más, hogy itt James csak énekelt, és Ron nyomta basszus gitár részeket. Hugh Tanner és Jim Mulligan, pedig változatlanul megmaradtak az eredeti helyükön. Zenéjükben a kemény rockot ötvözték néhány saját, és többek között ’Iron Maiden’ számokkal (Remember Tomorrow). A csapat fellépett néhány bulin és felvett egy demót is, de aztán lassan oszlásnak indult.
Először Tanner hagyta ott a bandát (Troy James vette át a helyét), aztán Mulligan is lelépett egy sokkal feltörekvőbb csapathoz. Így aztán dobos nélkül, a többiek kénytelenek voltak feladni. S habár Mulligan távozása kényszerítette Jamest arra, hogy új dobos után nézzen, bizton állíthatjuk, hogy Hugh Tanner volt a felelős azért a katartikus élményért, ami megfordította James Hetfield szekerét, gyermekkori álmai megvalósítása felé hajtva azt. Hogyan? Nagyon egyszerűen… Tanner volt az, aki bemutatta Jamest Lars Ulrichnak. A többi, ahogy azt már olvashattátok máshol is, egy hosszú, színes (helyenként furcsa), de még mindig kialakulófélben lévő történet…
A bandában James felelős a dalszövegekért, és besegít a legtöbb Metallica cucc létrehozásába. Ráérős idejében szívesen vadászik, snowboradozik, vízisíel, vagy jetskizik, de van, hogy csak a szomszédok idegeit cincálja a puskáival és ’The Saga’ nevű chopperja túráztatásával. Végigszurkolja az Oakland Riders meccseit, és hot-rod showkra jár. Régi gitárokat gyűjt (főként az 1963-as évből), és szeret régi autókon bütykölni. Kedvencei között található egy ’55-ös Chevy BelAir (felújításában és javításában az Ő keze is benne volt) és a ’The Beast’; egy félelmetes négy kerék meghajtású, mindenevő Blazer, amit arra terveztek, hogy a földrengéstől az atomcsapásig bármit túléljen. De James leginkább akkor a legboldogabb, ha Franceskával és három gyermekükkel Calival, Castorral és Marcellával töltheti az idejét.
|
 |
Született :
1963 December 26 Gentofte Dánia
Magassága :
174 cm
Súlya :
60 kg
Családi állapot :
Házas, 2 gyerek (Myles, Layne)
Autók :
Porsche, Chavy Blazer, Saab
Range Rover
Ételek :
Francia, tonhal, sushi, joghurt
Ital :
Száraz fehér bor, Evian, Tea
Sport csapatok :
San Fransisco Sharks
San Fransisco 49ers
Tampa Bay Buccaneers
Metallica előtt :
Nincs
Volt munkahelyek :
újságos, benzinkutas
Hobby :
futás, búvárkodás, síelés, filmek
divat, művészet
Kedvenc Zene :
Oasis, AIC, Black Grape , My Wife
Hősök :
Guillermo Vilas(Argentin teniszező)
Ritchie Blackmore, Ace Frehley
Első koncert :
Deep Purple, 1973 Koppenhága
|
Ő a Metallica motorja. Amikor a dalszövegek, vagy az üzletkötés körül beindul a gépszíj, Lars a középpont. Mi több, az állandó aktivitás egyfajta védjegye Ulrich életének. Már kölyökkorában ott ficergett apja, Torben körül, aki egy kis Jazz Club-ot működtetett Koppenhágában (Dexter Gordon saxis Lars keresztapja), mielőtt a családi hagyománynak megfelelően ő is belépett volna a profi teniszezők világába, ahol Torben jelentős hírnévre tett szert.
Úgy 10 éves lehetett, amikor élete első koncertjén Richie Blackmore és a Deep Purple gyönyörködtető zenéjétől még a pici fülei is kettéálltak. Új fejezet nyílt meg az életében, ami azóta is megújuló varázzsal babonázza meg, s a „Fireball” című album megkaparintása óta ez a "szerelem" az együttes iránt, a mai napig lángol. 13 évesen a nagyanyjától kapta első dobfelszerelését, s ekkor még a tenisz állt nála az első helyen, mint ütős eszköz. De a ’70-es évek végén, amikor a család Kaliforniába költözött, Newport Beachre; Lars addigi elvei dugába dőltek: a csajok, a rock és az a bizonyos furcsa cigaretta, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a teniszütőtől a dobverők felé forduljon. Annyira ráizgult a metálra, hogy még mielőtt 1981. júniusában ellógott volna Angliába, hogy az akkori imádottja a ’Diamond Head’ nevű bandát láthassa, kicsit zenélgetett egy fiatal fickóval, akit James Hetfieldnek hívtak. Angliában még azt is el tudta intézni, hogy egy darabig a tagokkal lakjon, hogy aztán visszatérjen Dél-Kaliforniába, Brian Slagel haverjaként, aki a Metal Blades Records tulaja volt.
Slagel induló bandákat keresett abban az időben, hogy egy-egy számot felvéve tőlük, kiadjon egy bemutatkozó lemezt. Lars megszerezte az egyik helyet, de nem volt még együttese. Viszont emlékezett azokra a nem is rossz hangzású, energikus zenélgetésekre az ifjú Hetfielddel, hát fel is hívta őt és beszámolt neki a lehetőségről. James, pedig figyelmesen hallgatta végig. S így fogant meg a Metallica.
S most úgy kb. 80 millió világszerte eladott albumon túl, a kezdetekhez képest kollektív és egyedi változásokon átesve, Ulrich lényege még így is lobog. Egyszerre elvhű, figyelmes és elkötelezett személyiség, az a fajta, aki nem szökik meg az iga elől, s akinek az arcbőre időnkét többszörösére képes vastagodni. Az elmúlt években, pedig igencsak hozzászokott ahhoz, hogy szó szerint kimondja azt, amire gondol, nagyívben téve a következményekre; mint ahogy azt a banda szószólójaként meg is tette a Napster ügy kapcsán.
De Lars életében a zene iránti áhítat már megoszlik a felésége Skylar és két fiúk Myles és Lyne között csakúgy, mint növekvő érdeklődése a művészetek és a filmek iránt. Hogy elfoglalt-e? Naná! De nem is Lars lenne, ha nem lenne az. A bizonyíték erre a vaknak is világosan látszik…
|
 |
Született :
1962 November 18 San Fransisco
California
Magassága :
172 cm
Súlya :
61 kg
Családi állapot :
Nős, 2 kutyával (Darla, Hoku) meg néhány macskával
Autók :
Land Cruiser, mountain bike, Dodge
Coronet '66, Mercedes-Benz
Ételek :
Sushi, Mexikói, Indiai
Italok :
Martinik, Sky Vodka, Tea
Sport csapatok :
Nincs ("Utálom a sportokat!")
Metallica előtt :
Exodus
Hobby :
Mountain bike, régi horrorfilmek
testékszerek, tetoválás, filozófia
Kedvenc Zene :
Jimi Handrix, UFO, Black Sabbath
Deep Purple, Led Zeppelin, Kiss
John Coltrane Goul Mule, Prez Prado, Chet Baker, AIC, David Bowie, U2, King Crimson, Robert Johnson
|
Kirk Hammett jellegzetes vigyorával és kíváncsiságával egy igazi bennszülött Bay Area-beli csapattag. A keleti parton, El Sobrante-ban (a Les Claypool szülőhelye is), látta meg a napvilágot, s Rick bátyja széleskörű lemezkollekciójából merítve zenei érdeklődét, többek között Jimi Hendrix, a ’Led Zeppelin’ és a ’UFO’ alapozták meg szenvedélyét. Ez 15 éves korára odáig fajult, hogy maga is gitárt ragadott, de az első példány egy legkevésbé sem elbűvölő Montgomery Ward volt, melyhez egy cipős dobozba buherált kisebb hangszóró szolgált erősítőként.
De miután beszerzett egy 1978-as Fender Stratocastert, Kirk elkezdte találomra összehozni az egyes tartozékokat, hogy a legjobb hangzást elérje; mielőtt végleg belezúgott volna egy 1974-es Gibson V szárnyúba. Az eltökélt (és nagyon sikeres) erőfeszítés, hogy felszerelését frissítse, még arra is rábírta Kirk-öt, hogy a Burger King-nél bevállaljon egy műszakot, csakhogy a pénz meglegyen az első Marshall erősítőhöz. Akkortájt alapították Paul Baloff-al vállvetve az ’Exodus’-t, s a keleti parti ’trash’ irányzat követőiként, a sorsuk kétszer is összehozta őket a Metallicával (’82 végén, és ’83 elején egy-egy közös fellépésre).
1983 áprilisában New York-ból a Metallica aztán telefonon kereste meg. Dave Mustain-től szabaduló félben, szerették volna, ha Kirk gépre teszi magát és beáll egy próbafelvételre. Kirk, pedig összekaparta a pénzt a repülőjegyre, és életében először elhagyta Kaliforniát, hogy a késő délutáni landolás után megtaláljon három félkómás fickót. Miután rájuk lelt, rögtön tudták, hogy jó lesz ez a felállás, annak ellenére, hogy formálisan soha senki nem hívta meg Kirk-öt, hogy tagként csatlakozzon.
Megrögzött diákként, Hammett az első ’Kill ’em All’ turnéja alatt Joe Satriani-tól vett leckéket, felszállva arra a hajóra, ami aztán jazz, a blues, és a klasszikus irányzatok világa felé vitte. Mi több, mindig is a tanulás volt Kirk válasza a teljes kiégésre. 1993-ban, a maratoni hosszúságú ’Black’ album turné befejeztével pedig, azonnal beiratkozott a San Fransisco-i Városi Főiskolára, ahol a későbbi (’Load’ és ’ReLoad’ albumokon megismert) gitártudását megalapozó leckéket vett.
Kirk továbbra is káprázatos szólókkal tűzdeli meg a Metallica zenéjét, nem beszélve azokról a félelmetesen jó riffekről, amiken a ’Load’ időszak óta James-sel osztozik. Boldog házasságban él Lani-val San Fransisco-ban, egy nagy rakás Hollywood-i klasszikus, két kutya (Darla és Hoku), valamint néhány macska társaságában… Ja, és csak a teljesség kedvéért, Kirk egy évben 361 napot a gitárjával tölt.
|
|
Született :
1964 Október 23 Santa Monica
California
Magasság :
175 cm
Súlya :
82 kg
Családi állapota :
Nőtlen
Autók :
Fekete Subaru Outback a hegyekbe
és a tengerpartra
Metallica előtt :
Suicidal Tendencies, Jerry Cantrell
Ozzy Osbourne, Jerry Cantrell
Infectious Grooves
Hobbi :
Szörf, snowboard, mamájához enni
járni, lógni a csajokkal
Kedvenc Zene :
MoTown, James Brown
John McLaughlin, Led Zeppelin
Black Sabbath
Kedvenc film :
Bárányok hallgatnak, Ponyvaregény
Kedvenc színe :
Kék |
Érzi a ritmust, és tökéletesen érti a zenét. Ráadásul most már ő a Metallica új bőgőse, és családtagja is egyben…, valaki, aki kétségkívül úgy passzol a legbecsületesebb és legvidámabb Dél-Kalifornia-i fickók közé, akár kesztyű a kézre.
Habár néha pengetőt is használ, Trujillo mégis inkább arról lett híres, hogy az ujjaival játszik, s akinek kézügyessége, hangzása és személyisége nyitott ajtót basszistaként a ’Suicidal Tendencies’ és az ’Infectious Grooves’ felé, az 1989-es Ozzy Osbourne féle ’Suicidal’-al közös első fellépése óta. S a fent említett tulajdonságait változatos és esemény teli gyermekkor alapozta meg.
Minthogy Venice Beach-en – ’Dog Town’ – nőtt fel, Trujillo A-tól Z-ig ismerte a palettát, a ’Led Zeppelin’-től a ’Motown’-on át. Szenvedélyes szörfösként sajátos ritmussal és rezgéssel fűszerezett egyéniség, akinek a társaságát számos helyi banda élvezhette, amíg 20 egynéhány évesen össze nem hozta egy gimnáziumi haverja Rocky George – a Suicidal gitárosa – Mike Muir-ral. Ők ketten pofátlanul jól kijöttek egymással, így gazdag és gyümölcsöző kapcsolatuk hozzásegítette Rob-ot, hogy a rock világ egyik legizgalmasabb bőgős tehetséggé nevelje ki magát.
A kora ’90-es években Muir-ral közösen funk-rock stílusban kísérletezve létrehozták az ’Infectious Grooves’ nevű bandát, majd valamivel később a dekád közepe táján Trujillo beállt Ozzy Osbourne mellé. Mike Brodin-nal /dobos/ közösen a rock zene legvisszafogottabb és legmegbízhatóbb párosát alkották.
Rob neve először a ’Metallicamp’ idején merült fel, amikor a ’Suicidal’ részt vett a ’94-es ’Summer Shed’ turnén, ahol mindenki felfigyelt a lelkes és egyedi előadásmódjára. Így amikor eljött az ideje, hogy a csapat bőgőst keressen, Rob magától értetődően került terítékre.
Mindent egybe véve, Trujillo meghallgatása után a banda mégsem alkalmazta őt, bár még Bob Rock /producer/ is azt mondta, milyen teljes és kétségbevonhatatlan egységet alkot a csapat Rob-bal.
Végül mégis úgy esett, hogy – 2003. 02. 24-én csütörtökön – amikor Robert Trujillo besétált a Metallica főhadiszállására, tapsvihar és ünneplés fogadta. Rájöttek ő a tökéletes, a hiányzó darab. Nyugodt és kiegyensúlyozott ember - a kellő tapasztalatok és bőgős ismeretek birtokában - és őszintén szólva, a legjobb fej fickók egyike. Mindezt el lehet mondani róla, aki negyedik főként immár teljes jogú tagja a Metallica családjának, s egyben izgalmas mérföldköve a Metallica történetének.
|
 |
Született :
1963 Március 4 Battle Creek
Michigan
Magassága :
175 cm
Súlya :
68 kg
Családi állapot :
Nőtlen
Autók :
Land Cruiser, IBIS Titanium,
Cyclocross bicikli
Ételek :
Thai Curry, Banán, Sült krumpli
Italok :
Bordeaux, Barolo, Barbaresco borok, Evian, Metrx Shakes
Sport csapatok :
NBA : Phoenix Suns, ChicagoBulls;
NFL : Detroit Lions, L.A. Raiders
Metallica előtt :
Flotsam & Jetsam, Dogz
Volt munkahelyek :
Hamburgeres, Pizzás, Kamion sofőr
Hobby :
Mountain bike, basketball
Kedvenc Zene :
Kiss, Black Sabbath, Johny Cash,
Sepultura, Machine Head, Snoop Dog, Bob Marley, minden
Hősök :
Gene Simmons, Al Pachino
Első koncert :
Ted Nugent, 1975 South Bend
Indiana
|
Jason Newsted a csapaton belül - a bőgősök sorában - a negyedik. Miután Cliff életét vesztette a balesetben, s ezzel megszakadt az a sikeres és boldog vonal, a tagok úgy érezték, Cliff is úgy akarná, hogy ők folytassák.
Így nem is adták fel, s ebben Jason Newsted segített nekik. 40 főnyi jelentkező közül, – többek közt Troy Gregory, Willy Lange és Les Claypool - többkörös meghallgatás után választotta ki őt a banda. Jasont, Brian Slagel ajánlotta be Larsnál, bár közben vonakodott kissé, mert a srác akkori bandája – a ’Flotsam&Jetsam’ – a Metal Blade Records alá tartozott.
S Jasonnak fel volt adva a lecke. Cliff Burton szerepe a Metallicában mindig is több volt, mint egy átlag bőgősé. De Jason felkészült a feladatra és határozott benyomást tett a Metallicára.
A Michingan állambeli Battle Creek-ben látott napvilágot, de Niles-ben nevelkedett. Amikor 14 éves volt, a Newsted klán felcihelődött és Kalamazoo-ba költözött át. S végül itt nőtt fel, alig 5 mérföldre a Gibson Gitár cégtől.
Gene Simmons a ’KISS’ bőgőse volt az ok, hogy végül Jason is ezt a hangszert ragadta magához. A ’speed metal’ gyökerei azonban onnét erednek nála, hogy édesapja villanyzongoráján is, –a normálishoz képest – már sokkal gyorsabb tempóval játszott. Egy kezdeti sikertelen próbálkozás után a bőgők világában, csak évekkel később vette újra kezébe a hangszert, amikor megkapta élete első basszusgitárját.
De végül kitakarékoskodta az árat egy sokkal jobb darabra, s ezután akadt össze egy helyi bandával, a ’Gangster’-rel, ahol Tim Hamlin is gitározott. Hamlin egyfajta mentorrá avanzsált elő a fiatal, törtető zenész számára. Jason 3 hónappal az érettségi előtt ejtette a gimit, és hosszú ideig a ’Gangster’-ekkel élt együtt. /Azóta már leérettségizett, és senkinek sem javasolja, hogy félbehagyja a tanulmányait./
Az 1981-es Mindenszentek idején Jason és Hamlin Kaliforniába költöztek, s ott meg sem álltak az Arizona állambeli Phoenix-ig. Jason itt mindenféle alja munkával tartotta fenn magát, még egy metrós büfé alkalmazottja is volt. Mivel Hamlin-nel elváltak útjaik, összejött Kelly David-Smith dobossal. Egy darabig, a ’Paradox’ nevű csapatnál zenéltek, de ez nem bizonyult elég nagy kihívásnak, s végül az Arizona állambeli Scotsdale-be költöztek, s itt előásták Mark Vasques és Kevin Horton gitárosokat. A zöldfülű banda a ’Dogz’ fedőnév alatt futott, s itt Jason bőgőzött és néha énekelt is. Horton-t nem sokkal később Ed Carlson követte, és ezzel a felállással már volt egy-két koncertjük, és néhány demo felvételük is.
1983-ban végül, Erik A.K. csatlakozott énekesként, a ’Dogz’-hoz, és röviddel ezután átkeresztelték magukat a ’Flotsam&Jetsam’ névre. Jason volt a bőgős, ő írta a zenét, rendezte a csapat ügyeit, a rajongókkal is ő foglalkozott, na és a szövegek is az ő keze alól kerültek ki.
A lehetőség azonban úgy hozta, hogy a ’Flotsam&Jetsam’ ugyanabban a metál gyűjtő kiadványban tűnt fel először, ahol a Metallica karrierje is elindult – néhány évvel korábban - és a csapatot nemsokára leszerződtette a Metal Blade Records. Két albumot dobtak ki, a ’Doomsday For The Deceiver’-en még Jason is játszott, s egy másikat, amihez már csak a zenét írta. 1986-os Mindenszentek idején volt az utolsó fellépése a ’Flotsam&Jetsam’-mel.
A Metallica meghallgatásra betanulta Cliff minden bőgős részét, – 3 nap alatt – de ezeket ki is bővítette, hogy megmutassa a rátermettségét. A meghallgatás elhúzódott, s végül másnap este a ’Tommy’s’-ban ért véget, ahol aztán elhangzott az áhított kérdés is.
„Kell egy állás?”
S mi volt Jason válasza? Akkorát üvöltött, hogy majd leszállt a többiek haja. Gyors feltörése a Metallicába, - ami ráadásul a kedvenc bandája is volt – azonban egyáltalán nem volt könnyű feladat. Egy éven keresztül szivatták, és kihasználták, ami már a nevetséges, abszurd és meglepő határokat súrolta, de Newsted állta a sarat.
14 évnyi együttlét után 2001. januári távozásáig, Jason teljes jogú tag volt, s mint korábbi fan, erős elkötelezettséggel fordult a rajongóik felé. Miután kilépett, az ’Echobrain’s’-hez csatlakozott, Brian Sagrafena és Dylan Donkin mellé. Első lemezük 2002. március 5-én került a piacra. Jason szerint a csapat: „annyira más, mint a Metallica, egyszerűen kibaszott jó a hangzása”. De 2002. augusztusában tőlük is kilépett, és most különböző projektekben dolgozik…
|
|
Született :
1962 Február 10
San Fransisco California
Magassága :
190 cm
Ételek :
Mexican food, hot cereal
Sport csapatok :
NBA : Phoenix Suns, Chicago Bulls; NFL: Detroit Lions, L.A. Raiders
Metallica előtt :
Agents Of Misfortune, Trauma
Volt munkahelyek :
Burger-flipper, pizzás, kamionsofőr
Hobbi :
horgászás, vadászat, dzsemmelni és lógni legjobb barátaival Dave-vel és Jim-mel
Hallgatott :
Jazz bőgősök, Stanley Clarke. kedvenc zeneszerzője Bach, Pink Floyd, The Misfits, Samhain, Thin Lizzy, R.E.M., Aerosmith, Black Sabbath, Velvet Underground és Judas Priest.
Meghalt :
1986 Szeptember 27 6:30 |
Clifford Lee Burton 1962. február 10-én született San Fransiscoban /Kalifornia állam/. A szülei – két Frico-i hippi- Jan és Ray Burton. Cliff tőlük vette át az életszemléletét, az image-ét, a hippi nézeteit, de leginkább a viselkedését. Szerette megdöbbenteni az embereket és szeretett köztük lógni. Pihent volt, nyugodt és boldog. Ragaszkodott a söréhez, az adagjához. Egyszóval Cliffnek saját stílusa volt, amibe belefért egy 1972-es VW kisbusz (a kereklámpás vigyorgós buliautó –a ford.), trapéznadrág, H.P. Lovecraft, a zongora leckék és a főiskolai tanulmányok. Frisco-tól nem messze a ’Faith No More’ gitárosával Jim Martinnal nőtt fel. Cliff leginkább Clint Eastwood és E.F. Hutton hibridjének tűnt… Sosem beszélt sokat, de amikor kinyitotta a száját, az emberek odafigyeltek rá.
1982-re visszatérve, akkortájt döntötték el a srácok, hogy Ron McGovney nem igazán passzol a Metallicába. Nem vette komolyan a bandát, amit James és Lars nehezen viseltek. Akkoriban kezdett a csapat süllyedni. Gondok voltak a szólógitáros Dave Mustain-nal az elhatalmasodó drog és alkohol függősége kapcsán, s ehhez jöttek még a James és közte fellángoló, és egyre gyakoribb villongások a színpadon. Ezek miatt James sem akart már tovább énekelni, mert úgy érezte, hogy messze nem elég jó így maradt a ritmusgitározásnál.
Cliffet 1982. augusztusában fedezték fel. Az akkori, a Metallicával egyenrangú csillag, akik szintén az égen ragyogtak, a ’Trauma’ volt. Mindamellett, hogy kedveltek voltak az öbölbeli klubok vonzáskörében, a csapat elismerést szerzett az egy számból álló demójával, - amibe a ’Such a Shame’ nevű banda is besegített - s amit egészen véletlenül a Metal Massacre II. fesztiválon mutattak be. Említésre méltó még az is, hogy mindezen felül a ’Trauma’ birtokolta Cliff Burtont, a legzúzósabb basszistát, akit James és Lars valaha látott.
Már a ’Troubadur’-ban kiszúrták Őt, ahol a ’Trauma’ fellépett, s ahol Lars és James kellően hatása alá került Cliff játékának.
Ezek után a Metallica keményen lobbizott, hogy Cliffet megszerezze magának. De Cliffnek kemény feltétele volt a Los Angelesi bandával szemben. Belépését a bandába ahhoz kötötte, hogy a Metallicának San Fransicóban kellett költöznie.
Így aztán a banda minden zűrjével és gondjával együtt Friscóba települt át, ahol sokkal jobb fogadtatást kapott, mint a L.A-ben. Első közös zenélésük, Mark Witaker hangmérnök házában esett meg, ahol a garázs stúdióféleségnek volt berendezve. Akkoriban James és Lars nála laktak, miután a Metallicát 1983-ban áthelyezték az „öbölbe”, hogy Cliff elérhetőbb legyen. Felvettek egy demót négy számmal, majd 1983. március 5-én Cliff először játszott hivatalosan a Metallicával a Frisco-i ’Ston’-ban. Ez volt a kezdete három hihetetlen Metallica évnek.
Cliff a családjával élt Friscoban és három és fél éven át keményen küzdött, hogy a Metallicát a csúcsra vigye. Miután az 1982-es év végén lecserélték Ron McGovneyt, Cliff beírta a nevét a köztudatba klasszikus „wind-mill” stílusával, amivel a színpadon nyomult, a maga szerteszét röpködő hajzatával és a divatjamúlt öltözetével. Lógó hajához trapéznadrágot, és egy megfakult farmerdzsekit viselt. Ha hűvösebbre fordult az idő, hát felvett alá egy flanel inget.
A színpadon kívül Ő volt a visszafogott kaliforniai, merő ellentétben színpadi kitöréseivel. A humora csakúgy, mint a basszus szólói, és ’ám-blokk’ színpadi fellépése nagyszerű volt. Egyszerűen megvadult ott fent. Na, és azért is Ő volt a felelős, hogy a Metallica szövegeinek köre kibővült. Kirkkel együtt csodálták H.P. Lovecraft munkáit.
A legjobb példa Cliff rendíthetetlen nyugalmára az 1985-ös Castle Donnington Fesztiválon (1985. augusztus 17.) történt, a fellépésük idején. Valaki a tömegből egy körtével dobta meg, ami az erősítőjében landolt, beleágyazódva abba. Burton nyugodtan odabandukolt a cuccaihoz kibányászta a körtét, kettőt harapott belőle, aztán visszahajította azt a közönségnek.
Cliff kifinomult és találékony szólista is volt, jó érzékkel használta a torzítót és ’wah-wah’-zott. Az „(Anesthesia) – Pulling Theet” számot így a csapat élő fellépéseinek fénypontjává emelte. Sokkal fontosabb azonban a tény, hogy Cliff pokolian rendes fickó volt, és a Metallica tábor által legkedveltebb tag. Mindig kiállt és beszélt a rajongókkal, annak ellenére, hogy hulla fáradt volt. Mind a csapattagok, mind pedig a közönség részéről, Ő volt a legnagyobbra értékelt ember.
Egy darabig aztán úgy tűnt, hogy az 1986-os év a Metallica éve lesz. Végül is – a harmadik albumuk – a ’Master of Puppets’ a szó szoros értelmében viharosan írta be magát a zene világába, s ezzel a csapatot mega-sztárrá emelte a metál őrültek szemében. A Metallica végül célba ért, és úgy tűnt semmi sem tudja feltartóztatni kérlelhetetlen törtetésüket a magasabb szférák felé. De aztán az Európát is átfogó látványosan sikeres ’Master of Puppets’ világturné ideje alatt valami balul sült el – katasztrofális végkimenettel.
Cliff Burton temetését 1986. október 10-én tartották. Családja és barátai úgy emlékeztek rá, mint a ’világ legjobb helyi csávójára’, aki imádta Johann Sebastian Bach-ot, a mexikói kaját és a szülővárosát. A szülei azt mondták róla, hogy figyelmes és elismerő fiúk volt, aki a fellépései miatt egész nap aludt, és egész éjjel fenn volt, de soha nem zavarta meg a álmukat. Egyszer egy kisfiú jött el hozzájuk – kora hajnalban – és szerette volna, ha Cliff aláírja a pólóját. Ő kivánszorgott az ajtóig, és így válaszolt: „Persze, természetes, hogy aláírom”. Connie, a húga így mesélt: „Egyszer megkérdeztem tőle, hogy milyen érzés rock sztárnak lenni Ő pedig, teljesen kiakadt. Megkért, hogy soha ne nevezzem így.” A temetés végén a ’Master of Puppets’ albumról az ’Orion’-t játszották le. A kidolgozott hangszerelés illő tisztelgésként adózott a fiatal basszista emlékének; akiről James Hetfield úgy beszélt, mint a Metallica legműveltebb zenésze, akinek az ’Orion’ is köszönhető. Cliff hamvait az öböl számos részén szórták szét, beleértve a Maxwell Ranch House környékét is.
Az űr, amit Cliff halála teremtett, a zenei lapok oldalain világszerte megemlékező szavakkal, egy hét alatt elterjedt. A ’Kerrang!’-ban pl. gyászhirdetéseket adtak fel a barátok és a rajongók. Kétoldalnyi fekete alapú megemlékezést Zazuláék („A mindenkori Zenész, A mindenkori Zúzó, A legnagyobb Veszteség, Az örök Barát”) és az Anthrax („Övcsatt rulez! Mosolyogj csak, nekünk Hiányzol!”) A ’Music For Nations’ szintén egy oldalnyi hirdetést jelentetett meg, amiben csak ennyi állt: „Cliff Burton 1962-1986” A gyász elmélyedt.
Gen Howards így emlékezik: „Amikor a Puppets turnét befejezték, megvártam, hogy a csapat elindul az európai koncertkörútra, aztán nyaralni menten Észak-Spanyolországba (Katalónia). Mindannyian nagyon örültünk az eredmények alakulásának, főleg annak, hogy a Metallica a legnépszerűbb metál banda lett. Keményen dolgoztunk, hogy ez megvalósuljon és a mi szemünkben minden jól ment, a jövő nem lehetett volna fényesebb. Aztán egy szerda reggel vettem egy „Sounds” kiadást, kinyitottam és kis híján elájultam. A hír ütött….hihetetlenül fájdalmasan…”
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
